Világtrendek

A horzsolások értéke #4

Ez a bejegyzés egy sorozat 4. része, melynek első, második és harmadik részét is érdemes elolvasni.

A mai gyerekek 50%-kal kevesebb időt töltenek a szabadban kötetlen, nem formalizált játékokkal, mint azok, akik az 1970-es években voltak gyerekek – állítja az Egyesült Királyságban létrejött „Play Commission”, azaz a játék szerepével foglalkozó bizottság.

A dédnagyapa 6 mérföld (közel 10 km) távolságra gyalogolhatott el otthonától felügyelet nélkül 1919-ben. A nagyapa 1950-ben már csak 1,61 km távolságra. Az anya 1979-ben már csak fél kilométert tehetett meg, a gyermeke pedig 2007-ben alig 300 métert – ez a sheffieldi példa már Tim Gill „Urban Playground” című könyvében szerepel.

Forrás: Tim Gill – Urban Playground – How child-friendly planning and design can save cities; RIBA 2021

Világszerte egyre több szakértő, egyre több tudományos bizottság, egyre több szakpolitikai dokumentum hívja fel a figyelmet arra, hogy a városaink nem biztosítják a szabad csatangoláshoz, kötetlen, biztonságos játékhoz szükséges teret a felnövekvő generációk számára. Pedig a gyerekek a város igazi „superuserei”, ők azok, akik a saját környékük tényleg minden zegét-zugát bejárják, ismerik a rövidítéseket, rejtekhelyeket, és az összes kutyával és macskával jó barátságban vannak…már amennyiben megvan az a szabadságuk, hogy felfedezhessék és naponta bejárhassák kis territóriumukat.

Haidt szerint a Z-generáció szorongásainak egyik legfőbb oka az, hogy túl kevés időt töltenek ebben a fizikai térben, ennek pedig két oka van: egyrészt a szüleik túlféltik őket, és a legkisebb horzsolásokra, veszélyekre is pánikszerű reakciókkal válaszolnak, másrészt a világ valóban veszélyesebb lett, elsősorban az autók, a gépjárműforgalom növekedése miatt.

A „gyermekbarát város” témaköre nem véletlenül szerepel legalább egy évtizede lényegesen nagyobb hangsúllyal a várostervezők asztalán is, mégis azt mondhatjuk, az igazi felfutása a témának most van kibontakozóban. Most, amikor látjuk, milyen iszonyatos következményekkel jár egy komplett generáció mentális állapotára, ha nem tudják megszerezni azokat a szükséges fizikai tapasztalásokat a gyerekkorukban, amiket minden őket megelőző generáció megszerzett.

Mi tehát a megoldás?

A két ok megszüntetése, legalábbis csökkentése. Valahogy vissza kell csábítani a gyerekeket a virtuális világok bűvöletéből és újra otthonossá kell tenni számukra a létező fizikai világot pontosan úgy, ahogyan a mesében Pinocchiónak is vissza kellett térnie a Vidám Szigetről a saját kis falujába. Ehhez pedig Haidt meglehetősen drasztikus lépéseket tart szükségesnek.

Igen, Haidt azok közé tartozik, akik a mobiltelefonok teljes iskolai tiltását szorgalmazzák, nem is oktatási szempontok miatt, hanem azért, hogy a gyerekek elég hosszú időn keresztül legyenek telefon nélkül ahhoz, hogy már képesek legyenek megfeledkezni róla. És mindeközben viszont együtt legyenek, azaz senki ne szigetelődjön, szeparálódjon el a kortársaitól. (Itt jegyzem meg, Haidt nem a digitális eszközök oktatási célú használatát ellenzi, csak azt tartja fontosnak, hogy ez ne saját eszközökön valósuljon meg.)

De a javaslatai jóval szerteágazóbbak ennél az egy, az utóbbi időkben több országban bevezetett intézkedésnél: kormányzatok, önkormányzatok, iskolai munkaközösségek és még maguk a szülők is kapnak útmutatásokat, mit tudnak tenni a gyerekek érdekében.

Az egyik ilyen – számomra különösen figyelemreméltó – intézkedés a kalandjátszóterek létrehozása. Ezek olyan, nem hagyományos játékokat tartalmazó játszóterek, ahol a gyerekek a barkácsolhatnak, fúrhatnak, faraghatnak, felfedezhetnek, kicsit „fésületlenebb”, de biztonságos környezetben játszhatnak. Ennek egészen elképesztő, inspiráló példája a St. Louis City Museum, ahol egy volt ipari ingatlant alakítottak át egy hatalmas játszótérré. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, én egy ilyen projektet bármikor szívesen látnék Budapesten is.

Szintén figyelemreméltóak a szabályozásra vonatkozó javaslatai is, melyek a különböző alkalmazások, gyerekek által is használt platformok életkori korlátok alapján történő, a korábbinál sokkal hatékonyabb szűrését, korlátozását javasolják.

Haidt komoly visszhangot kiváltó könyvének persze számos kritikusa van. Sokan túlzónak tartják például a mobiltelefonok iskolai „elkobzását”, a Lego szakértőinek közreműködésével készült szakértői anyag például a tudatosságot helyezi sokkal inkább előtérbe a tiltás helyett.

A NESTA – az Egyesült Királyság innováció- és jövőkutató szervezete – a 2025-ös év egyik legfontosabb trendjének nevezi a játék szerepének előtérbe kerülését. Nem véletlenül, hiszen tavaly szeptemberben létre is jött az a szakbizottság, ami a 6 fő szempont mentén vizsgálja majd a gyermekkori, fiatalkori játék szerepét, olyan kérdések mentén, mint:

  • Hogy támogathatjuk a tanulást a játék segítségével?
  • Hogy tudunk minél több olyan teret és helyet létrehozni, ahol a gyerekek játszhatnak?
  • Hogy tudjuk megteremteni a gyermekek játékhoz való jogának biztosítását nemzeti és helyi szinten?
  • Hogyan tudjuk a gyerekek és a családok számára biztosítani, hogy több idejük legyen játszani?
  • Hogy tudjuk a technológiát annak szolgálatába állítani, hogy támogassa a játékot?
  • Hogy tudjuk támogatni a szülőket abban, hogy többet játszanak a gyermekeikkel és bíztassák arra őket, hogy több időt töltsenek a szabadban?

Érdemes lesz odafigyelni a bizottság munkájára.

Címlapkép forrása: Flickr – sawdust_media

Tags: , , ,

Kapcsolódó bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fill out this field
Fill out this field
Adjunk meg egy valós e-mail-címet.
You need to agree with the terms to proceed

A horzsolások értéke #3