2022 év végén a New London Architecture remek összefoglalót jelentetett meg azokról a városrészekről, egyetemi és kutatóintézeti campusokról, melyeket az Egyesült Királyság területén a közelmúltban adtak át, vagy megvalósításuk épp folyamatban van. A kiadvány három fő részből áll. Az első fejezet az innovációs negyedek, campusok fejlesztésének tervezési-építészeti-üzemeltetési követelményeivel foglalkozik, a második részben az egyes szakértők saját meglátásai, véleménye olvasható egy-egy téma kapcsán, a harmadik rész – ez talán a legizgalmasabb – a projekteket mutatja be.
Az egyetemi, kórházi, kutatóintézeti campusok tervezésének mára jól kialakult építészeti-urbanisztikai követelményrendszere van: ezek a létesítmények, melyeket korábban sokszor szigetszerűen, valahol a várostól távol hoztak létre, ma az élő városi szöveten belül kapnak helyet, vagy még inkább olyan területeken, ahol intenzív városfejlődést akarunk ösztönözni. A campusok ugyanis kiváló lehetőséget teremtenek ennek beindítására: maguk is karakteres építészeti-közterületi minőséget képviselnek, munkahelyet teremtenek, nagyon sok új szolgáltatást vonzanak és környezetükben sokan keresnek lakást. A fenntartható anyaghasználat és energiatakarékos megoldások, a sűrűség, az átjárhatóság, a forgalomcsillapítás (besétálhatóság, kerékpáros kapcsolatok), jó közösségi közlekedés, magas építészeti és közterületi minőség, aktív, boltoknak, kiskereskedelemnek, szolgáltatásoknak, közösségi tereknek otthont adó földszintek, a városi környezetbe szervesülő, de saját identitással rendelkező új városrész…nagyjából ezek a jó campus ismérvei. Ahhoz pedig, hogy megvalósuljanak, hosszú távú vízióra, bevonáson alapuló tervezésre, fegyelmezett menedzsmentre, magántőkét is bevonó finanszírozásra és megalapozott üzemeltetési modellre van szükség.
Hogy ne csak elméletekről beszéljünk, lássunk mindjárt kettőt a kiadvány példái közül!
LSE Marshall building
A London School of Economics 2022-ben átadott új épülete belülről olyan, mint ha a négyes metró valamelyik állomását rendezték volna be egyetemi tanulótérnek. A megjelenését tekintve szolid, fegyelmezett épület remekül illeszkedik a Lincoln’s Inn Fields városrészbe, ahol egymás mellett sorakoznak a régebbi, jellemzően a 20. század első felében épült épületek, és az új, közelmúltban átadott fejlesztések. Ez utóbbi körébe tartozik a központi épület és az egyedi formavilágú Saw Swee Hock Student Centre. Az egyetem annyira komolyan veszi az épületei közötti teret, hogy saját közterületi stratégiával is rendelkezik.
A Marshall Building ugyanebbe a térbe „érkezett meg” 2022 januárjában. Hatalmas, tágas előcsarnoka lehetőséget teremt bárki számára, hogy ide szervezzen egy találkozót, közösségi térként használva dolgozzon, telefont töltsön, vagy csak megigyon egy kávét. Az előtér egyben rálátást ad az impozáns nyersbeton tartószerkezetre is. A felsőbb szintek már csak a hallgatók számára látogathatók (én a hátizsákommal és a „pontosan tudom merre megyek” arcot felöltve azért könnyen elsurrantam a portás mellett). Itt intimebb tanulóterek vannak kialakítva, ahol egyéni és csoportos tanulásra, beszélgetésre is lehetőség van. Ezek az előadók előtti „közterek”, hallgatói terek szinte egymásba folynak az egyes szintek között, melyeket egy nagyívű spirál alakú lépcső köt össze.
Republic London
Míg az LSE London központjában próbál helyet szorítani új és még újabb fejlesztéseinek, illeszkedve a történelmi városszövethez és kiskanállal bepréselve az egyes épületeket a szűkös térbe, a Republic London a város fejlődő térségében jött létre, East India környékén, 10-15 percre a Canary Wharf üzleti fellegvárától. A Republic igazi start-up mennyország, stúdiókkal, londoni viszonylatban olcsó irodákkal, co-working terekkel. Ennek a világnak a sine qua non feltételeként pedig már megjelentek az első speciality kávézók és helyi termékeket kínáló ökoboltok is. A Republic belső tömbje forgalomcsillapított, gyalogos tér, a környező utcákban 10 km/h forgalomcsillapítás van érvényben…nem is sok autó kószál erre. Annál több viszont a bringás. A közterületek kialakítása is vagány, a Vestre utcabútoraival berendezett. Elsőre meglepődtem az üveggolyó típusú fülkén, amihez hasonlóval még nem találkoztam, de belegondolva…Londonban elég sokszor esik az eső ahhoz, hogy szükség legyen ezekre is.
A Republic London központi épülete az Anchorage House, mely egy régi ipari épület újrahasznosítása révén jött létre, nem is akárhogyan: a belső térben elképesztő tölgy-struktúrát alakítottak ki, az egyes szinteket pedig egy hatalmas, szabálytalan alakú kék lépcső köti össze.
Messze vagyunk még?
Ha az a kérdés, hogy idehaza mennyire messze vagyunk még ettől a szemlélettől, nos…az elmúlt évek átadott épületegyüttesei körében találunk példát hasonló megoldásokra, elvek alkalmazására. Erre talán a legjobb példa a MOME campusa, amelynek épületei és közterületei is „hozzák” ezt a színvonalat. Adottság, hogy ez a campus nem tud mihez szervesülni, körülötte ugyanis nem élénk városi tér, hanem a budai villanegyed található.
A legátütőbb fejlesztés azonban sajnos lekerült a napirendről: ilyen, a New London Architecture ellenőrző listájának minden pontját kielégítő beruházás lett volna ugyanis a Diákváros – Déli Városkapu, de kisebb léptékben hasonló, a városi szövetbe visszaintegrálódó, átjárható, magas minőségű innovációs campus jöhetett volna létre a volt Józsefvárosi pályaudvar területén is. Volna. Magyarországon jelenleg ezek a fejlesztések alig néhány kivétellel a „volna” kategóriájába tartoznak.
A New London Architecture összefoglalójában nem annak újszerűsége a döbbenetes. Hanem az, hogy az Egyesült Királyságban, és főleg a London-Oxford-Cambridge háromszögben jelenleg hány ilyen fejlesztés zajlik párhuzamosan, milyen elképesztő gazdasági erő, üzleti tőke mozdul meg az építőiparban és a beruházásokhoz kapcsolódó szolgáltatási környezetben. És az átadások után hány új szabadalom, innováció, milyen mennyiségű know-how születik majd meg a tudásiparban, újabb gazdasági növekedést generálva. Hány új állás jön létre a K+F+I+O szektorban és a kapcsolódó lokális szolgáltatóknál. Idehaza – ha nem is túlkínálatban – de megvan (megvolt?) az a szakértelem, amelyik tudná garantálni ezt az építészeti-tájépítészeti-urbanisztikai minőséget. Amitől 1-2 év alatt fényévekre távolodtunk, az az állami beruházói szemlélet, amelyik hosszú távban gondolkodik, amelyik vízionálja, megtervezteti, és kritikus erővel, állandó szervezeti keretet és politikai támogatást biztosítva, a gazdaság ciklikusságával is számolva, következetes, fegyelmezett és adaptív projektmenedzsmenttel meg is valósítja ezeket a fejlesztéseket.
