Éppen a TU Delft által fejlesztett „Dutch Urbanism for Public Good” című online kurzus előadásait hallgatom, és az „Igazságos város” témakörnél a Rotterdami Központi Pályaudvar átalakítását mutatja be a kisvideó. Arra gondoltam, ezt megosztom Veletek is, azzal kiegészítve, hogy ottjártamkor a tervezők még azt is hozzátették, hogy nemcsak az volt a cél, hogy egy élettel teli közteret hozzanak létre a pályaudvar előtt (amiről a videó szól), de a belső terek kialakítása során is próbáltak egy nyugalmat sugárzó, természetes fénnyel megvilágított, természetes anyagokat, színeket visszaadó neutrális felületet kialakítani.
És – itt jön a lényeg – a neutrálist tényleg úgy kell érteni, hogy a pályaudvar belső felületeit nem adták át a mindent felfaló reklámposztereknek és óriásképernyőknek, az egyetlen képernyőn egy kifejezetten lassú, a tengert és a tengerhajózást, tengeri szállítmányozást mutató hangulatfilm fut.
Néhány hónapja bizonyos megbeszéléseken gyakran szóba került, hogy a 18-19. században épült „klasszikus” pályaudvarok valójában koruk katedrálisai. Ezzel az analógiával élve a Rotterdam Centraal maga a Zen, és csak azért nem mondom, hogy a kedvenc pályaudvarom, mert az Utrecht Centraal és a Delft Centraal legalább ennyire jók.
De tudjátok mit? Legyen ez egy szentháromság, és innentől teljes lesz a közlekedési ökumenizmus.
