Ott hagytuk el Tilburg pályaudvarának környékét, hogy vonat vonat hátán. Vonatos könyvtár, vonatos étterem, vonatkocsi-bár. Nem véletlenül hívják ezt a nagyon gyorsan fejlődő és gyakorlatilag új városközponttá váló területet Spoorzone-nak, azaz vágányövezetnek. A pályaudvar továbbra is itt van, és nem is akármilyen forgalmat bonyolít, viszont a környékén lévő összes ex-vasúti épület átalakul, a volt vasúti területek pedig nagy ingatlanfejlesztési projekteknek adnak otthont.
Ezek közé tartozik a Clarissenhof lakónegyed létrehozása is, amelynek épületeit a közelmúltban adták át. Újépítésű ingatlanokról van szó, melyek sajátos, „gótikával kevert” stílusban épültek, amit – ahogy arra az előző posztban már utaltam – egészen a feliratok elolvasásáig nem nagyon értettem.
Aztán szembejött a megfejtés egy felirat formájában: „Begijnhof”. Azaz beginaudvar.
A beginák a középkorban olyan nők voltak, akik az apácákhoz hasonló életet éltek, de lényegesen szabadabb és mai felfogásunk szerint modernebb módon, mint a középkori szerzetesrendek tagjai. Ápolták a szegényeket és az elesetteket, nem zárkóztak el a világtól, mértékletesen éltek, de nem sanyargatták magukat. A vagyonukról nem mondtak le végleg, ahogy nem fogadtak örök szüzességet sem. Olyan egyedülálló nők voltak, akik közösséget alkottak, saját vezetőiket maguk választották meg, hittek a keresztény értékekben, és sokat tettek azért, hogy ezt ne latinul, hanem a köznép által beszélt nyelven terjesszék is.
A „beginaudvarok”, azaz a beginák lakóházai, lakónegyedei a középkori németalföldi városok jellegzetes elemeivé váltak, egyfajta „város a városban” jelleggel működtek, iskolával, kórházzal és mindenféle közösségi épülettel. Több megmaradt udvar ma már világörökségi védettséget is élvez.
Nos, Tilburgban nem maradt fenn semmiféle beginaudvar, mégis, a Spoorzone fejlesztéseinek megtervezése során az építészek tisztelegni kívántak e vallási hagyomány és történelmi múlt előtt, ilyen módon kötve a közeli klarisszák templomát a már említett rehabilitált barnamezős területekhez. A köztes – korábban ipari területként működő – telkekre tehát egy „modern beginaudvar” épült, amely egy-két gótikus utalással, valamint az egyes épületek elnevezésével (Frater, Kapelaan…) emlékezteti az ittlakókat arra, kik éltek itt a középkorban.
De nem csak ezért modern beginaudvar a Clarissenhof. A lakások egy része eladó, egy része piaci áron bérelhető, de egy meghatározott része szociális bérlakás. Tehát egy olyan vegyes jövedelmi helyzetű, heterogén közösség jöhet itt létre, ahol mind a dzsentrifikációs, mind a szegregációs folyamatok keretek között tarthatók, és amely mai városépítészeti és lakáspolitikai eszközök segítségével folytatja a beginák küzdelmét az igazságosabb, emberibb közösségek kialakulásáért.
Kattints a galériára a további képekért!
