Tilburg, Hollandia, vasárnap délután. A vasútállomás melletti egykori mozdonycsarnokban azonban zajlik az élet, itt alakították ki ugyanis a város új közkönyvtárát, megspékelve néhány co-working irodával, tárgyalóval, illetve egy kávézó-közösségi térrel.
Komolyan kíváncsi voltam, hogy rendeztek be egy ekkora csarnokot, milyen térelválasztásokat alkalmaztak, és egyáltalán: hogy bír egy ilyen eredetileg nem hangszigetelt létesítmény könyvtárként funkcionálni. Az a bizonyos csend, ugye…11.000 m2-en.
Most arról már nem beszélve, hogy ugyan ki jár még könyvtárba, főleg, ha az a vasútállomás melletti „senkiföldjén” van.
De a helyzet az, hogy a LocHal úgy tűnik, jól működik az új szerepében is. Sok tanuló, családok gyerekekkel, helyi fiatalok. És a holland építészek nyugdíjas csoportja – vagy valami hasonló formáció – akik hozzám hasonlóan nem a polcokat nézik, hanem a térelválasztó függönyöket fényképezik.
De a vonatos tematika Tilburgben nem ér véget a LocHalban. A hatalmas csarnok mellett található mozdony fűtőház (?) a forgatóval étteremmé alakult, ma az EVE egészen egyedülálló vendégtérrel és hangulattal várja a látogatóit. Szemben mindezekkel pedig még egy régi vasúti épület kapott új funkciót, ebben is működik egy étterem (miért ne?), kisebb irodák, illetve előtte két felújított vasúti kocsiban sörözők.
Az eredmény? Egy funkcionáló vasútállomás, egy a szomszédságában lévő élő közintézmény és közösségi tér, két magas színvonalú étterem, jól szituált vendégekkel, sok-sok kicsi startup cég, működő irodákkal. Lassan kialakuló működő, heterogén funkcionalitású városrész, a belvárostól nem annyira messze, de nem is közvetlenül a centrumban. (Kattints a képre a galéria többi képéért!)
Figyelemreméltóak a fehér lakóházak is, bizonyos fényképek hátterében. Téglaépületek, fura, gótikus hatású ablakokkal. Közöttük – ez ezeken a képeken nem látszik – fut egy fém oszlopsor. Ezekről először szintén „vasúti maradványokra” asszociáltam, de nem értettem ezeket a csúcsíveket, ez ugyanis sehogy sem fér össze az általam ismert vasúti építészettel.
Aztán viszont rájöttem, hogy ez itt valami egészen más, valami, aminek újragondolt verziójára egyáltalán nem számítottam itt a vonatok birodalmában. De erről majd legközelebb. 😉
