Mindenki, akinek minimális köze is van valamilyen bányász vagy kohász településhez, pontosan tudja, hogy ezeknek a közösségeknek elképesztően gazdag, akár többszáz évre visszanyúló hagyományrendszerük van, a hagyományok pedig alapvetően két – sajnos nagyon is feledésbe merülő – érték köré rendeződnek.
Az egyik az egymásért vállalt felelősség.
A másik a nyers, sallangmentes őszinteség.
Pedig állítom, hogy ezek a legjobb ellenszerei korunk pusztító népbetegségeinek: a felületességnek, az ürességnek, a kivagyiságnak, a nemtörődömségnek, a tartalmatlanságnak és a patologikus nárcizmusnak.
Különösen értékesnek és támogatandónak tartom tehát, ha valakik ezekhez a mellőzött és lenézett ipari tradíciókhoz nyúlnak vissza, ezeket gondolják újra és alkotnak valami nagyon mait belőle.
A Grubenhelden márka – fordíthatjuk „bányász-hősök”-nek – alapítói Ruhr-vidéki fiatalok. Apáik, nagyapáik még a tárnákban dolgoztak, ők pedig úgy döntöttek, történetüket a divat nyelvén fogják elmondani: „Egyenesek vagyunk és őszinték, ilyen a stílusunk is. A Grubenheldennel értékeket is akarunk közvetíteni. Olyan értékeket, mint a nyíltság, becsületesség, a két lábbal a földön állás. És hogy kicsit visszaadjunk valamit ennek a vidéknek, az embereket pedig gondolkodásra ösztönözzük, beleütközzenek abba, hogy a múltjukkal foglalkozzanak. Hogyan lehetnénk büszkék a hazánkra, ha nem tudjuk, honnan jöttünk?” – vallja az alapító a márkát bemutató kisfilmben.
A Grubenhelden ruhái kivétel nélkül tartalmaznak egy olyan anyagdarabot, ami egy egykori bányászingből készült. A csíkos, farmerszerű anyag az, egy darabka valódi Ruhr-történelem. Emellett a szürke ruhadarabok saját mosási technológiával készülnek. „Szénmosott”, ahogy ők hívják. Az egyes darabokban pedig hímezve, cimkén, zipzáron, belenyomtatva, megannyi további jel: egy kalapácsos címer, egy sor a német bányászhimnuszból, egy korábbi azonosítószám.
Hogy a márka alapítói mennyire érzik az idők szavát, azt mi sem mutatja jobban, minthogy „Műszakkezdet” című pólójukat 3 fázisban a helyi rádióadók és internet közösségével megszavaztatva terveztették meg: ők dönthettek a színről, mintáról, formáról. Ezzel a darabbal kívántak tisztelegni a 2018-ban végleg bezárt bányák munkásai előtt. Így aztán szénmosott lett, rajta egy csík bányászing. Ujján cimkeként a kalapácsos címer, belül rá van nyomtatva a teljes német bányászhimnusz.
A hátán pedig ez szerepel: „Jó szerencsét! Ez a te bányászinged”
Nehogy elfelejtsük, milyen árat fizetett a természet és fizettek ezek az egyszerű emberek a mi jólétünkért. Sőt, talán az is eszünkbe jut, hogy törődjünk. A természettel, az emberekkel… végre másokkal, mint magunkkal.
Ha van valami, amiért az ipari múltat érdemes elmesélni, megőrizni és megmutatni, akkor az ez a tudás.
