Oslo autómentesítette a belvárosát. Ezt a tényt már sokan, sok helyen leírták. Az igazi kérdés azonban az, hogy hogyan és milyen ütemben csinálta, hol tart ma, és mit hoz a jövő. Erről szól ez a sorozat, melynek az első része itt, második itt , a harmadik itt, a negyedik pedig itt olvasható.
Van Magyarországon egy város, ahol egy köztérnek az a hivatalos neve, hogy „Nagy parkoló tér”. A víz kiver már a gondolatára is. Elmondom, mi van ott: aszfalt, aszfalt és aszfalt. Meg murva. Az aszfalton autók. Még annál is több autó, mint ami elfér. Ilyenkor nyáron perzselő a hőség. Sugárzik az aszfalt és a kövek, és sugározzák a hőt a fémdobozok is. Van néhány fa is, az aljában sok bódéval, kutricával, olyan ízlésesen, ahogy ez már nálunk szokás. Ha létezik megvalósult városi disztópia, számomra ez az. Igazi „túlélő-pálya”: eljutni, bejutni, kijutni, csak minél gyorsabban, minél messzebb ettől a helytől.
Ez a „tér” jutott ma eszembe, amikor a reggeli zenehallgatást egy parkoló alkalmazás reklámja szakította félbe azzal a szlogennel: „garázs az egész város”. Úgyhogy most a traumákat orvosolandó, gyorsan visszautazunk lélekben Osloba, hogy megnézzük, mi történik akkor a városban, ha egyik napról a másikra eltűnnek az állandó jelleggel parkoló autók az utcák két oldaláról.
Emlékeztek? Az első részben utaltam a tanulmányra, miszerint Osloban kevés volt az ülőhely. Nos, ez mostanra már nincs így. Egyrészt az önkormányzat kirakott új padokat. Sokat. Nem pontosan tudom, miért nem a hagyományos „osloi paddal” szórták meg a várost, hanem egy módosított verzióval, de mindegy is: van pad.
Aztán lett rengeteg új kiülős hely a parkolók helyén, a kávéházak és éttermek által üzemeltetve, és kialakult rengeteg parklet. Zsebpark, magyar fordításban. Ezek olyan, 1 maximum 2 parkolónyi helyen kialakított zöldfelület és ülőfelület kombinációk, amik gyakorlatilag közösségi térként funkcionálnak és nem egy-egy kávézó tulajdonát képezik. A parkletek közül a legmenőbbek azok, amiket a Vestre bútoraival rendeztek be. A Vestre egy norvég családi vállalkozás, a legnagyobb norvég köztéri bútorgyártó, nyilván Osloban is rengeteg helyen felbukkannak emblematikus alkotásaik. És ahogy azt a tulajdonos-ügyvezető elmondta egy előadásában, egy dolgot nem fogtok látni sosem Vestre bútoron: olyan kiegészítő korlátot, tüskét vagy egyéb diszkomfort érzetet okozó alkatrészt, amit csak azért tesznek oda, hogy a hajléktalanokat távoltartsák. Ezeket a megrendeléseket a Vestre elvből visszautasítja. Megtehetik. Aki a Time Square-t berendezheti, annak marad elég vásárlója. (Kattints a galériára további képekért!)
Ezek a legemblematikusabb változások, a többit felsorolni is nehéz: lett számtalan kerékpártámasz, mozgáskorlátozott parkoló, kerékpáros sáv. A fákra helyezett téli világítás. Új zöldfelületek. Játszóterek. Pop-up könyvtárak. Ivókutak és mosdók. Fejlesztették az utcák és terek közműveit is olyan módon, hogy rendezvények megtartásához legyen elérhető elektromos áram, víz.
És ahogy az előző részekben is mindig bemutattam: minden infrastruktúra-fejlesztési elemet kísér egy közösségfejlesztési elem is. A város elindította a „helyek, amik művészetért kiáltanak” programot, azaz kijelölte azokat a tereket, ahová köztéri alkotások, installációk ötleteit várják. Folyamatosan támogatják az átalakult utcák közösségeit abban, hogy új rendezvényeket szervezzenek, maga Oslo is ezévtől úgynevezett „Városi élet szombatokat” tart a nyár több hétvégéjén, amikor még több közteret adnak át a gyalogosoknak és a kerékpárosoknak. Szabihíd nagyban. Augusztus 31-én mindez egy egész belvárosra kiterjedő fesztiválba „torkollik” majd. Fejlesztenek tematikus a városi sétákat is, és a célok között szerepel egy olyan megosztott városi rendezvénynaptár is, ahová a helyi közösségek is felvihetik és hirdethetik saját rendezvényeiket. El tudjátok képzelni ugyanezt a Fővárosi Önkormányzatnál?
A sorozat következő, és egyben befejező részében arról lesz szó, mi a városvezetés és a hivatal munkatársainak viszonya ehhez az egész átalakuláshoz, milyen eredmények látszanak már és milyen változásokat terveznek folytatásként.
