Ipari örökség

Milano Brooklynja: Lambrate

Ha a Design hét keretében látogatsz el Milánóba, az egyébként is trendi-fancy városban még elveszettebbnek fogod érezni magad, feltéve, hogy nem vagy sokszoros csilliárdos, aki bármit megengedhet magának. Brera, Isola és a többi belvárosi negyed a legszebb haute couture öltözetét fogja magára ölteni, az utcákon pedig mozdulni se fogsz tudni az egymást érő céges bemutatók, design-showk és turistaáradat miatt. 

Kivéve, ha mindennek hátat fordítva utad a külső kerületek egyikébe, Lambratéba vezet. 

Lambrate Milánó nehézipari negyede volt, de design „fertőzöttségét” mutatja, hogy itt működött többek között az Innocenti autógyár, ahol a Lambratte motorkerékpárokat és a Miniket gyártották a ’60-as, ’70-es években. A termelési szerkezet megváltozásával a kerület is hanyatlásnak indult, újkori reneszánsza a közelmúltban kezdődött el. 

A város önkormányzatának kereskedelemért, divatért és designért felelős osztálya (figyelem, itt ilyen is van!)  hathatós közreműködésével Lambrate ma Milánó egyik új design kerületeként márkázza magát, ahol az egyedi ipari karakter fiatal tehetségek kreativitásával, az átalakuló városrész izgalmával és kiszámíthatatlanságával, fésületlenségével találkozik. 

Lambrate „design kerület” jellegére ma még kevés dolog utal a városrészben. A legfontosabb szereplő kétségtelenül a művészeti iskola, melynek épülete maga is egy volt ipari létesítmény újragondolt változata. De találunk itt autószerelő műhelyből ügyesen átalakított design boltot, kiállítótérként hasznosított óriási üzemcsarnokot, ad hoc jelleggel a design hétre kialakított városi dzsungelt is. 

lambrate

Lambrate jelenleg nagyon távol áll attól, hogy felkapott, sznob helyként lehessen említeni: design hetének törzsközönségét jórészt helyiek és diákok adták, de ebben áll a bája is: miközben a város fuldoklott a turistáktól,  a milánóiak remekül elvoltak itt a kicsit esős, borongós idő ellenére is, a street food truckokkal és raklap bútorokkal kistafírozott üzemcsarnokaik mellett. Arról már nem is beszélve, hogy a sarki Trattoriában felszolgált diós-ricottás tésztát semmi nem fogja überelni az én emlékezetemben. 

Lambrate közel sincs kész. 

És éppen ettől olyan izgalmas.

Tags: , , , ,

Kapcsolódó bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fill out this field
Fill out this field
Adjunk meg egy valós e-mail-címet.
You need to agree with the terms to proceed

NDSM – Egy hajógyár átalakulása
Ipari múzeum a javából: Ruhrmuseum