Kultúra és művészet

Kolorcity, avagy Kazincbarcika jó hely!

WP_20180601_10_07_59_Pro

Ha engem tegnap este valaki arról próbált volna győzködni, hogy el leszek ájulva Kazincbarcikától, komoly kételyekkel fogadtam volna a szavait. Borsodi lány lévén vannak előismereteim (jah, mint utóbb kiderült: előítéleteim) a városról, a környékről, nehezen tudott volna bárki arról meggyőzni, hogy Barcika kifejezetten jó hely lenne. Mitől is lenne „jó hely” egy mesterségesen létrehozott iparváros történelmi városmag nélkül, mindez ráadásul az ország egyik legszegényebb részén, Borsodban…na jó, ők amúgy történetesen nincsenek annyira rossz helyzetben, azért csak ott a BorsodChem, de akkor is…attól, hogy egy vegyikombinát működik valahol, a város még nem ugrik előre a livable cities skálán, sőt…

Szóval nem vártam semmit.
Színes unikornist meg végképp nem.
Aztán egyszer csak ott volt.
Az unikornis. Színesben.

Meg egy sárkány. Meg egy cápa. Meg egy Minótaurusz. Meg egy fal. Festve. És még egy. És még egy. Egy egész utca.  És színes betűk. És virágok. És rendezett terek. És játszóterek. Padok. Sétányok. Biciklisek.

És emberek mindenütt.
De tényleg: mindenütt.
A játszótéren, a parkban, a hintákon, a tereken ücsörögve.
Szemmel láthatóan elégedetten, jókedvűen.

És megszépült a szocreál. Emberléptékű és szerethető lett hirtelen így, hogy színt kapott, zsivajt kapott, nyüzsgést kapott. Életet kapott.

Néhány éve olvastam arról, hogy egy projekt keretében streetart alkotásokkal és installációkkal akarják feldobni a várost. Aztán évekig nem figyeltem oda, hogyan is valósul meg a kreatív város elmélete a gyakorlatban. Mostantól majd jobban figyelek.

Csoda történik éppen ebben a borsodi kisvárosban.

(Kattints a képre további fotókért!)

kolorcity
Tags:

Kapcsolódó bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fill out this field
Fill out this field
Adjunk meg egy valós e-mail-címet.
You need to agree with the terms to proceed

Munch – Múzeum – Oslo